Könyv kritika

Zakály Viktória : Szívritmuszavar

Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat. Egy hely, melyet soha nem feledsz. Egy vágy, mely örökre a szívedben marad. A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba. Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte. De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaiból? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet? A sóvár vágyakozásról és egy gyönyörű, felkavaró szerelemről szól ez a regény, mely igaz történeten alapul. Tudod, mi a szerelem másik neve? Csönge.

3 nappal ezelőtt tértem be a Libri Könyvesboltba, avval a céllal, hogy megveszek pár könyvet a kívánságlistámról. Összeszedtem vagy 8 könyvet, de mivel mindegyik darabja 3000 ft volt, muszáj volt szanálnom. Nos ez a könyv nem volt rajta a kívánságlistámon, mégis az első sor után beleszerettem. Pont egy ilyen hangulatú és témájú könyvre volt szükségem.

Amint haza értem belevetettem magam az olvasásba. Az első 20 oldal elolvasása után kezdtem csalódottnak érezni magam…. Valahogy nem erre számítottam! Ahogy haladtam a könyvel kezdet kitisztulni, hogy valójában mit érez a lány. A könyv egyik különlegessége az, hogy nem ír neveket, szóval a továbbiakban csak úgy írom, hogy a lány és a fiú. Szóval a lány érzései egyértelműek voltak, de a fiu érzései csak az utolsó pár oldalon derült ki.

A következő két bekezdés cselekményleírást tartalmaz!

Történetünk legelején egy nő szemszögéből látjuk a világot. Ez a nő egy költő, aki a dedikálására siet. Élete első dedikálására. Nem tudja, hogy milyen kérdésekre számíthat az újságíróktól. Az egyik újságíró kegyetlen kérdései kényszerítik a nőt a történet elmesélésére. Hogy mi is ez a történet? Minden Csöngén kezdődött, amikor is két főiskolából kilépett végzős öt napra elutazik a magyar táborba. Egyikőjük sem számít arra, hogy a tábor után életük megváltozik. A lány és a fiú annak ellenére, hogy mindkettőjüknek van élettársa mégis közel kerülnek egymáshoz. Az a kérdés, hogy melyikőjüknek fontosabb az élettársa? Igen, sajnos egyikőjüknek fontosabb volt és ezért mondanám hogy ez a történet inkább dráma, mint szórakoztató irodalom……

A fiú, aki szegény árva és akit egy család befogadott meg akarja akadályozni a hogy a múlt megismételje önmagát. És eléri azt amit akar, de milyen áron? Csöngéből hazatérve még találkoznak párszor, de a fiú nem változtat döntésén, annak ellenére, hogy ő is éppúgy szenved, mint a lány…. Évek telnek el. Mindketten élik életüket és talán még élvezik is, de boldogságuk nem lehet felhőtlen hiszen mindkettőjükben ott van a hiány az üres légtér. A lány karrierista lett és csak a munkájának él. Azt nem lehet tudni, hogy a fiú pontosan, mit csinál, de sejteni lehet, hogy semmi jó nem történik vele, ugyanis 7 év után jön a telefon……Felakasztotta magát, de túlélte. A lány kötelességének érzi, hogy kezébe vegye a fiú életét és újra sínre állítsa. Azonban ez nem túl egyszerű. Hónapok alatt a fiú újra talpra áll és elmeséli történetét, ami nem sokban különbözik a lányétól, ennek ellenére a lány már nem képes vissza fogadni ezért ismét ketté vállnak…..és ekkor visszatérünk költőnőnk dedikálásához. A vendégek a történet hallatán már nem kérdezősködtek, hanem tovább álltak. Azonban egy férfi még maradt….akinek nem állt szándékában ismét elereszteni az imádott lányt. És nem is eresztette el ……soha…

Úgy gondolom, hogy maga a történet nem rossz. Az nagyon tettszett, hogy a lány úgy beszélt, mint ha a fiúnak mondaná :

 ” Két napja jöttem csak haza Csöngéről, azóta még a puszta lélegzetvétel is nehézségekbe ütközik, nem eszem, alig alszom, pedig voltaképpen bele kellett volna zuhannom az ágyba, de semmi, csak Te, Te és Te.”

A fiú, akiről szó van megint csak egy sablon szereplő : szexi, jóképű és jóságos. Nem csal, nem tesz semmi rosszat és minden lány álma.

“Mindig a lelkiismeretedet rendezgeted, ez veled a legnagyobb baj, hogy csak úgy megtörténjenek a szép dolgok, amitől azt mondhatjuk, hogy igen éltem az életet, és az élet is élt engem.”

 Senkinek nincs rajtam kívül deja vu-ja?  Persze a fiú észre vette a lányt és egymásba szerettek. A fiú kínozza a lányt a kétértelmű jelekkel…és ha már a lánynál tartunk…..hát a lány egy igazi sablon szereplő! Mintha Bellát (twilight) egy fénymásolóba tették volna…szenved, mazoista és az tipikus elbotlok a lábamban fajta… szóval illenek egymáshoz. Azt nem értettem, hogy ,ha annyira dúl a love akkor miért nem jöttek össze hiszen mindketten a másikat akarták…már már öngyilkosak is lettek volna…hát akkor mi volt az akadály? A fiú nem akarta megbántani a barátnőjét avval, hogy szakít vele. Ez még érthető is lenne ha csak egy fellángolásról lenne szó, de nem! Itt a szó szoros értelmében a szerelemről van szó. Mostanáig úgy gondolom, hogy mindent a fiú rontott el. A lányt nagyon sajnálom…..reménykedett és mindig csak várt, de nem értem, hogy miért…. Megpróbált új életet kezdeni, de a tátongó űr ott volt, hát akkor mért nem tömték be?? A fiú érvei egyenlők a nullával a lányt meg a szenvedése miatt fejbe tudtam volna vágni….de mégis úgy érzem, hogy ez egy jó könyv és megérte megvenni 🙂

De mielőtt még értékelném, muszáj leírnom a kedvenc versemet a könyvből:

“Már nem Rád,

csak emlékedre 

emlékezem,

s ma saját kedvem

szüli az éjszakát,

a Sors kezdi veled

féktelen rohamát.”

Story: 5/4

Szereplők: 5/2

Ami megfogott: a szerelem megjelenítése

Hibái: karakterizálás, dramatizálás

Borító: 5/5

Kiadó: Könyvmolyképző

Megjelenés:2012