You are awsome..

… 22:00 van, ilyenkor már általában nyomom a szunyát hiszen az ember 5 órás keléssel, ekkorra már nem érzi azt az energiát…

de most mégsem tudom kikapcsolni a gépem, elmenni fürdeni és aludni, pedig ne tudjátok meg mennyire fáradt vagyok már. Láttam egy videót, amibe nem rég futottam bele. Tudjátok én nem vagyok az a fajta lány, aki a tumblr-én érfelvágós képeket tesz fel vagy senkinek sem hiányzok féle nyavalygós képeket és társait. Szeretek vidám lenni és továbbra is úgy gondolom, hogy ha valakinek nagy lelki problémája van akkor szépen feküdjön le a földre, csukja be a szemét és húzzon magában egy képzeletbeli piros vonalat. Olyat amit a távolugrásnál kellett átugranunk még általánosban. Aztán vegyen egy mély lélegzetet. Egy lélegzetet, amit már soha nem kap vissza, ami örökre abban az emlékben marad és fújja ki amilyen erősen csak tudja, majd fusson neki és ugorja át azt a piros vonalat.

Most azt gondoljátok hogy ez rizsa. Egy lélegzettől mért oldódna meg egy probléma, vagy tűnne el az űr, ami olyan iszonyatos erővel mardos….elárulok valamit. Soha nem fog eltűnni. Gondolj bele, mindenkivel előfordultak nagyobb csapások, lehet az egy szerettünk elvesztése, egy szakítás, vagy csak a szombat esti magány. Gondolj bele hogy a rossz érzést két pillanat alatt vissza tudod hozni, csak akkor eszedbe jut:…nem…EZEN MÁR ÁTUGORTAM.

Nekem ez mindig is sokat segített hiszen megadjuk a végtiszteletet fájdalmunk emlékének, majd eltemetjük úgy hogy csak egy emlék maradjon. Egy kicsit eltértem a tárgytól, hiszen a videóban nem a fájdalmat taglalták hanem a női önértékelést.

Nem szeretnék feleslegesen beszélni róla, hiszen mindenkiben mást vált ki a videó mondani valója:

SK

Cenzúrázott irodalom, avagy amiről a magyartanárok nem mesélnek

Hétfőn szerencsések vagyunk mi néhányan, hogy egy teljes órát tölthetünk el magyartanárunk társaságában 7. órában. Ekkor már a jól ismert érzés mindenkiben feléled: fáradtság, unalom… (mondjam még) nah és most, hogy 11.-es vagyok eljutottunk végre a nagybetűs magyar KÖLTŐHÖZ: Petőfihez.

Szóval Petőfi, költőnk akiről annyit bizton tudok, hogyha valaki irodalommal kapcsolatban tesz fel egy kérdést, ami így kezdődik: ki az a költő, aki….? na az 100%, hogy Petőfi lesz!!! Viszont, ha feltenném a következő kérdést: Ki az a költőnk, aki rengeteg gyönyörű ismert szerelmes verset írt feleségéhez, ám ez nem tartotta vissza attól, hogy már a nászútjuk során megcsalja?? IGEN EZ IS PETŐFI!

Van egy dolog, amit nagyon szeretek a sulimban és az a magyar tanárom: 50es éveiben járó, egyedülálló férfi, aki akárhányszor egyetemi éveiről mesél felmerül bennünk a kérdés: Ebből hogy lett tanár?! Számtalan történetet hallottam már tőle, hogyan múlatta el szabad idejét barátaival és egy üveg magas fokú isteni nedűvel 😀

Szóval e kedves tanárunk akit, amúgy nagyon bírok, mert olyan oldaláról ragadja meg az irodalmat, ahonnan nem sok tanár teszi, bevezetett minket, mint minden tanult költőnél, Petőfi intim szerelmi életébe. Azt hozzá tenném, hogy a tanár úr nagyon szereti a hasonló intimitású témákat és az évek során sikerült rengeteg szinonimát megtanulni az együttlét kifejezése érdekében. Ebben az esetben idézem:

” nos Petőfi, mivel férfiból van nem tudott ellenállni a vágynak, hogy megismerkedjen egy asszonnyal nászútja során”

Kijelentése természetesen nagy meglepődést vonzott maga után, mert hogy ugye erről a tankönyvek nem írnak..Számomra nem okozott nagy meglepetést abban a pillanatban..hidegen hagyott. Ám, amikor már 1 hete olvastunk tőle műveket és rengetegben szerelmét hangoztatta, majd hazafiasságát és szabadság vágyát rangsorolva dobta tűzbe szerelme fontosságát, elgondolkodtam… vajon mi van a háttérben? És a mai órán kitörtek belőlem kétségeim (természetesen barátnőm egyet értett velem és mellém állt, mikor már hangos vitába keveredtünk, az imént említett magyartanárommal) : vajon komoly szerelmet táplált felesége iránt, vagy csak költői népszerűségét próbálta fenn tartani, hiszen már akkor is tudták azt, amit ma is tud az össze Hollywood-i rendező: a romantikus irodalommal nem lehet mellé nyúlni.

Érvelésem a következő volt: ha Petőfi tényleg szerette feleségét és ezért vette feleségül, nem más ismeretlen okok miatt….akkor vajon mért csalta meg már az úgynevezett “rózsaszín köd időszakában”, a nászút során? Tanár úr csak a férfiúi szükségletekre hivatkozott, de ebben sem értek egyet és itt jelen helyzetben nem a feminista szól belőlem…

Nem vagyok prűd, tudom hogy van olyan helyzet mikor kihűl a szerelem, mikor elmúlik a rózsaszín köd, vagy ahogy drága Tanár úr mondta: “A szerelem legnagyobb gyilkosa a megszokás…” ,de ebben a helyzetben friss házasokról beszélünk nem pedig a 30. évfordulójukat ünneplő középkorúakról..

Félreértés ne essék: NEM PETŐFI KÖLTŐI NAGYSÁGÁT KÉRDŐJELEZEM MEG! Hiszen hazafias hozzáállása és áldozatra kész egyénisége példamutató mindannyiunknak és a jelen nemzedéknek pláne.

Én csak a kijelentést: a legnagyobb romantikus magyar költő-t cáfolom ezzel.

SK

What is love? Baby don’t hurt me…

Szerelem mindennapi téma a társadalom körében. Mindenhol látod, ahogy a boldog szerelmes emberek egymás kezét fogva sétálnak és okot adnak a másiknak, hogy gondterhelt fárasztó napból egy boldog emlék legyen. Számomra ez maga a varázslat. És hogy miért? Mert még soha nem éltem át. Sokan azt gondolhatjátok, hogy “nah egy újjab tini blogja aki nyavalyog az interneten hogy mért nincs barátja”, de ez nem így van! Nem nyavalygok, csak olyan tényekről írok, amik titokban mindenkit foglalkoztatnak.

Hol van az a pont mikor egy lány mindenféle önértékelési probléma nélkül tud beszélni egy fiúval. Mikor nem érzi azt, hogy ebben a srácban is biztos van, valami defekt, ha velem áll le. Rohadt szar érzés, hiszen ott állsz és látod a srácon, hogy szeretne elkápráztatni, de előkúszik a tudat alattidból egy gondolat: mért nem a mellettem levő lányt próbálja becserkészni, hiszen sokkal dekoratívabb, mint én…

Biztos most előjön a kérdés mindenkiben, hogy egyszerűen, miért agyal ezen valaki…mért nem csak egyszerűen boldog, hogy valaki szeretné megismerni és lenyűgözni…egyszerű…hiszen mindenki a párját keresi, aki mellett a kínos csend nem kínos csak kellemes meghitt szünet.

Mikor megkezdődik az a bizonyos ostrom, mind a két fél tudja, hogy mi a helyzet. Várják, hogy a másikban ráleljen arra a bizonyos szikrára, hogy megnevettesse, vagy hogy csak megértse. Ez olyan, mint egy félbe vágott alma..nem csak a formának kell egyezni, hanem a színnek és az íznek is,ahhoz hogy tökéletes legyen.

Ebben a bejegyzésben nem a nagy Ő-ről írtam, akit természetesen 17 évesen nem találok…nem is akarok… Még sok állomás van utam folyamán mielőtt a pályaudvarba érnék, és fontos, hogy ezeken az állomásokon felszálló utasokat megismerjem.

Hiszen ez az élet célja.

SK

Holt költők társasága

“Mutasd meg azt, ki nem kerget ábrándokat, s én mutatok egy boldog embert.
Ám az ember igazán csak álmában szabad, így van ez rég, s örökre így marad”

Szerintem nincs olyan ember a világon ki ne ismerné e két bűvös sort!! Mai bejegyzésem kedvenc filmemről fog szólni: A holt költők társasága

Látom magam előtt, ahogy a velem egykorú fiatalok otthon ülnek és böngészik az online filmes portálokat… Mit is keresek? akciófilmet? valamilyen vígjátékot? vagy egy jó kis bőgős filmet? De egyben biztos vagyok: a borítóról és a hollywoodi szereplők mennyiségéről mindenki levonja a következtetéseket. Én megnéztem számos ilyen tucatfilmet és őszintén szólva 10-ből 1-nek volt  mondani valója. Na most a Holt költők társasága nem felel meg egy elvárásnak sem mégis 10-szer több mondani valója van.

Főszerepbe: Robin Williams

Sokak szerint hatásvadász filmről van szó, de szerintem ez a film tökéletes eszköz arra hogy a fiatalokkal megkedveltessék az irodalmat. Láttatok mostanában verseskötetet olvasó fiatalt a metrón? Hát egy biztos: mostantól velem együtt összesen létszám egyenlő…..1-el. Igen ez elég szomorú.

A film története nincs összekuszálva, egyszerűen egy csapat fiatalról fiúról szól, akik akadémiai éveiket egy eldugott fiúiskolában töltik, ahonnan a kiváló orvosokként vagy sikeres ügyvédekként lépnek majd ki.  Az efféle iskolákat leginkább pénzes szülők szeretik, akik úgy gondolják hogy a gyereküket beadják a húsfeldolgozóba és majd egy szépen csomagolt szeletelt párizsit kapnak vissza. De itt a kérdés: A párizsitól megkérdezte bárki is mit akar? Erre a problémára épül fel az egész film és ez is váltja ki a drámai véget.

“Mennyire nehéz megőrizni önmagunkat a többiekkel szemben! Látom a szemükön, hogy most azt gondolják: “én nem léptem volna ütemre”, de jusson eszükbe, hogy akkor miért tapsoltak? Mindannyian igényeljük, hogy elfogadjanak, de higgyék erősen, hogy a meggyőződésük egyéni, a sajátjuk, még ha a nagy többség emiatt rossz szemmel néz is magukra, még ha a nyáj azt bégeti is: “neeem heeelyeees”! (…) Azt akarom, hogy leljék meg a maguk útját mihamarabb. Induljanak el rajta a maguk tempójában! Mindegy, hogy merre, mindegy, hogy hogyan, akár peckesen, akár kergén, bárhogyan”

Robin Williams irodalom tanárként jelenik meg a filmbe.

Az idézetek nagy rész Walt Withmann versei, akinek verseskötete: A fűszálak (10 perccel a film vége után megrendeltem) mindenkinek ajánlom. Egy-két idézet gondoktól terhesen a metrón ücsörögve, fáradtan még csodákra lehet képes! Igazából nem is akarok többet elárulni a filmről, mert akkor már nem is lenne izgalmas. Annyit azért elárulok hogy egy százas zsepit szerezzetek be mielőtt rányomtok a play gombra!

SK

Élj úgy hogy ne kelljrn sokat hazudni a temetéseden…

Elgondolkodtató mondat. Lehet hogy vicces, lehet hogy hatalmas fájdalom rejtőzik mögötte. Nem tudhatjuk…sosem tudhatjuk hogy kit mivel sértjük meg, ezért tartom be az egyik aranyszabályom: számolj el tízig mielőtt megszólalsz.

Elég borús hangulatomban vagyok, de sajnos nem tudnám megfogalmazni, hogy mi a bajom. Ráfoghatnám arra, hogy jóformán ma nem ettem semmit, de szerintem ennél többről van szó. Talán (bár ez szerintem is nevetséges) a Gossip Girl miatt vagyok ki (nem ér nevetni a gép előtt 😀 ) Szóval lassan az 5. évad végére érek és elszomorít, hogy Chuck és Blair képtelenek végre boldogok lenni…jó lenne most már boldogságot látni…legalább egy filmben, ha az életben nem is élhetem meg..

Na jó ezt visszaolvasva most biztos azt hiszitek, hogy egy tipikus otthon az ereimet vagdosó lány vagyok. Az az igazság, hogy sosem voltam az. Van olyan ismerősöm, aki rendszeresen vágta magát, de én képtelen vagyok rájönni, hogy mi benne a jó…Ha valaki tudja a választ írjon..

xoxo
SK

The day when everybody do nothing

Ééééés egy újabb lustálkodós nap pipa! Imádom az ünnepek utáni első napot, amikor az ember semmit sem csinál csak döglik a laptop előtt és tömi magába az előző napról megmaradt finomságokat. És ez mind szép és jó, hacsak nem motoszkál benned a bűntudat, hogy tanulnod kéne. Teritéken volt egy kis német (a hangsúly a kicsin van…a jóból is megárt a sok! :D) egy kis magyar (előadás Kölcsey recenziójáról) éééés nem utolsó sorban egy kis magyar érettségi. Na igen és akkor most jön a nagy kérdés- 9.-esként minek kell nekünk magyar érettségit írnunk? A válasz: Jövőre magyar kisértettségi (HURRÁ) csak az a bökkenő, hogy semmit sem tudunk magyarból. Hogy a fenébe írjak vers elemzést vagy összehasonlító esszét, ha sosem tanultuk? ezen rágódtam egész nap… Holnap ismét visszakerülünk a szögesdrótos épületbe, amit hogy is hívnak?– jah meg van: SULI..a szó amivel gyerekek millióit 3 másodperc alatt el lehet altatni 😛 ..Na jó nem mondok ilyet, mind szeretjük a sulit. Mára ennyi, úgy érzem a semmittevős napról is lehet ódákat zengeni… 🙂
XOXO
SK

Sziasztok

Ennek a blognak igazabol nincs kifejezett temaja vagy celja…Sok mindenre gondoltam: irjak fogyokurarol, edzesrol, divatrol, mimdennapokrol, kulturarol…de igazabol nem tudtam donteni. Csak irni akartam.. Nincsenek vilagmegvalto terveim, igazabol ezt a blogot csak hobbybol irom, de termeszetesen orulok annak ha sokan latogatjak.
Hat mara ennyi 🙂 hamarosan irok…
Addig is kellemes unnepeket!!
(bocsi az ekezetek miatt)